Grigor Dimitrov: Elérkezett az áttörés ideje?

Vajon beváltja-e valaha a hozzá fűzött reményeket?

2017. december 02. - Gyarmati Márió

Vajon a bolgár számára 2017 csak a fellángolás éve volt, melynek során kihozta magából a maximumot, vagy az áttörésé, ami innentől kezdve elindítja őt felfelé, amiből akár Major győzelem is lehet? Ennek próbáltam utána járni, miközben az ATP Tour-on eltöltött eddigi öt évét is górcső alá vettem.

 

Dimitrov ötödik szezonját teljesítette az ATP Tour-on, aminek kapcsán górcső alá vettem az eddigi karrierjét. Először is összefoglaltam az elmúlt öt év fontosabb eseményeit, amik meghatározóak voltak a számára. Ezután kielemeztem az idei szezonját, ami vízválasztó lehet a pályafutásában, majd körbejártam, hogy mik lehetnek az áttöréshez szükséges lépések, melyekkel akár a Major győzelemig is eljuthat.

Úgy tűnik, hogy néhány elvesztegetett év után Dimitrov rálépett a fejlődés útjára, melyen ha tovább halad, stabil top 10-es játékos és akár Major győztes is lehet. A bolgár az elmúlt hónapokban rá nem jellemző módon olyan csatákat nyert meg, melyekre korábban alig volt példa, olyan mérkőzéseken nyújtott kimagasló teljesítményt, melyeken korábban szinte esélye sem volt. A nyár során először nyert Masterst, amit év végén egy még nagyobb siker, a világbajnoki cím megszerzése követett, amivel karrierje eddigi legnagyobb sikerét aratta, de vajon a legnagyobb sikerét aratta?

 

Az elmúlt öt év krónikája

 

Dimitrov az első teljes szezonját 2013-ban teljesítette az ATP Tour-on, Major tornákon pedig 2011 óta indul folyamatosan. Az öt teljes év alatt, amit eddig a profik között töltött, nyolc tornagyőzelmet szerzett, melyek közül a két legjelentősebbet az idei évben Cincinnatiben és a londoni világbajnokságon nyerte. Major tornákon a legjobb eredménye két elődöntős szereplés, melyeket a 2014-es wimbledoni bajnokságon, illetve az idei Australian Open-en ért el.

A bolgár nevét 2014-ben ismerte meg a világ, amikor az év első Major tornáján, az Australian Open-en bejutott a negyeddöntőbe. Az akkor 22 éves játékos a legjobb nyolc között Rafa Nadal-lal mérkőzött meg, akivel szemben az első szettet sokak meglepetésére megnyerte. A spanyol klasszis végül négy játszmában tudta legyőzni a feltörekvő bolgárt, aki igen csak megszorongatta őt, amivel letette névjegyét a profik között. Dimitrov a melbourne-i belépő után nem sokkal később ismét hallatott magáról, ugyanis megnyerte az acapulcoi ATP 500-as tornát, amit még további két 250-es győzelem (Bukarest és Queen’s) követett a szezon első felében. A wimbledoni tornán az elődöntőig menetelt, melynek során a torna címvédőjét, Andy Murray-t is búcsúztatta, de a legjobb négy között Djokoivc-csal már nem bírt. A nyári szünet után megmaradt a lendülete, amivel a torontoi torna elődöntőjébe repítette magát, ahol aztán Wimbledonhoz hasonlóan, a későbbi bajnoktól kapott ki. A feltörekvő bolgárt akkor már sokan a nagy négyes leendő kihívójának tartották, de a karrierje ezen a ponton megtorpant és a következő két és fél évben beleszürkült a mezőnybe.

 

Dimitrov 2014 nyara után lejtőre került, így az áttörés elmaradt. A bolgár 2014 augusztusa és 2016 novembere között nem nyert tornát, miközben négy döntőt is veszített, melyeket főként 250-es tornákon vívott. A Major versenyeken és a Masters viadalokon rendre a korai körökben búcsúzott. A Major tornákon ez idő alatt a legjobb eredménye három alkalommal a negyedik forduló volt, de tovább egyszer sem jutott, ugyanis ezeken az összecsapásokon valós esélye nem volt. A 2014-es US Open negyedik körében Gael Monfils-tól kapott ki (5-7, 6-7, 5-7), aki ellen ugyan szoros szetteket játszott, de ez csak a mérkőzés meghosszabbítására volt elég. A 2015-ös Australian Open negyedik fordulójában Murray-vel szemben találta magát, aki ellen ugyan megnyerte a második szettet, aminek következtében mutatkozott némi esélye a továbbjutásra, de a skótnak végül nem okozott gondot kontroll alatt tartani a találkozót a nála mentálisan gyengébb játékossal szemben, így végül 6-4, 6-7, 6-3, 7-5-re nyert. A bolgárnak a 2016-os US Open negyedik körében ismét lehetősége nyílt a negyeddöntőbe jutásra, de Murray mindössze öt game-t veszítve, szó nélkül átgázolt rajta.

Amilyen gyorsan mentek el Dimitrov mellett a nagy versenyek, olyan gyorsan vált egy egykoron fényes jövő előtt álló játékosból a „Lost Generation” oszlopos tagjává. Ez egyet jelentett azzal, hogy a bolgárt is azok közé a játékosok közé sorolták, akik a tehetségük és az adottságaik ellenére képtelenek voltak karrierjük során a nagy áttörésre, mert a nagy tornákon (Major és Masters) rendre alulteljesítettek.

 

Az idei évet Dimitrov a Brisbane-i tornán kezdte, ahol három top 10-es ellenfelet (Thiem, Raonic, Nishikori) legyőzve megszerezte karrierje ötödik tornagyőzelmét. Az ütős kezdés után Ausztráliában indult, ahol meglepetésre az elődöntőig menetelt, ahol Rafa Nadal-lal vívott egy ötszettes, heroikus csatát, mely a torna egyik legizgalmasabb és legszínvonalasabb összecsapása volt. A viadalt végül Rafa 6-3, 5-7, 7-6, 6-7, 6-4-re nyerte meg, de ennek ellenére Dimitrov emelt fővel távozhatott Melbourne-ből. Ekkor úgy tűnt, hogy a bolgár számára nincs megállás, ugyanis februárban a hazai tornáját is megnyerte, viszont ezután a lendület gyorsan alábbhagyott. Indian Wellsben még nyert egy mérkőzést, de ezt követően három olyan torna következett, amin azonnal búcsúzott, innentől kezdve pedig az eredmények ismét elmaradtak.

A fordulópont Cincinnatiben következett be, ahol a sok sérült játékos miatt alig volt top 10-es teniszező a mezőnyben, így sokak számára megnyílt az út a siker felé. A lehetőséggel végül Dimitrov tudott élni, aki ezzel karrierje első Masters győzelmét szerezte meg. Ohio után a US Open-en csak egy mérkőzést nyert, majd utána – a szezon során harmadszor - ismét lendületbe jött, aminek eredményeképpen Pekingben az elődöntőig, majd ezt követően Sanghaiban a negyeddöntőig jutott, ahol mindkét alkalommal Nadal verte meg. Ezután Stockholmban döntőt játszott del Potro ellen, akitől simán kikapott, amit az év utolsó Masters versenyén egy korai búcsú követett. Itt azonban még nem volt vége az évnek, ugyanis karrierje során először kvalifikálta magát az év végi világbajnokságra, melyet óriási meglepetésre, mind az öt mérkőzését behúzva, meg is nyert.

 

2017 a fellángolás vagy az áttörés éve volt?

 

Dimitrov-nak az idei szezon volt karrierje első pozitívan értékelhető éve. Az igaz, hogy nem nyújtott végig konstans teljesítményt a szezon során, de az év eleji sikerek után augusztusban, majd ezt követően az őszi tornákon is jól szerepelt. A bolgár az elmúlt hónapokban rá nem jellemző módon olyan csatákat nyert meg, melyekre korábban nem volt példa, illetve olyan mérkőzéseken nyújtott kimagasló teljesítményt, melyeken korábban szinte esélye sem volt, vagy el sem jutott a nagy találkozókig, mert az első körök valamelyikében kiesett. A nyáron először nyert Masterst, amit év végén egy még nagyobb siker, a világbajnoki cím elhódítása követett, amivel karrierje eddigi legnagyobb sikerét aratta, de vajon a legnagyobb sikerét aratta? Mert innen feljebb már csak a Major győzelem van.

Az idei sikerek ellenére szerintem elhamarkodott döntés lenne áttörésről beszélni, mivel az csak nagyobb távlatból állapítható meg, ráadásul 2014-ben is volt már egy jó szériája, amit utána viszont két és fél év sikertelenség követett, ami azért a profi sportban hosszú időnek számít. Az kétségtelen, hogy 2017 volt az eddigi legjobb éve, de ez önmagában véve még kevés, ugyanis egy Masters és egy vb megnyerése még nem a csúcs, pláne annak tekintetében, hogy mennyi potenciál van benne.

 

Az, hogy 2017 a fellángolás vagy az áttörés éve volt, ez majd egy – két éven belül biztosan kiderül, de most teljesen felesleges lenne elhamarkodottan következtetni. Azt azért érdemes az idei évvel kapcsolatban megjegyezni, hogy ez egy elég hektikus szezon volt az ATP Tour-on, ugyanis az év előrehaladtával egymás után sérültek le az éljátékosok, így a nyár végére a top 10 gyakorlatilag szétesett. A sok sérülés miatt így jó néhány teniszező tudott előkelőbb helyeken végezni a nagy versenyeken, illetve a világranglistán is egyaránt, amit azért nem szabad elfelejteni. Ezért azonban Dimitrov vagy más játékosok sikerét nem szabad degradálni, bár ennek ellentmondva fel lehet tenni a költői kérdést, ami nagyjából így szól: Ha ezek a játékosok nem sérülnek le szezon közben, akkor is előrébb tudtak volna törni a többiek? 

Ehhez a gondolatmenethez azonban még érdemes hozzáfűzni a Cincinnati döntőt, ami egy színvonalas mérkőzés volt, bár nem erről maradt emlékezetes. A fináléval kapcsolatban inkább annak történelmi aspektusára fogunk majd emlékezni, ugyanis ez a döntő volt az első olyan Masters finálé a férfi tenisz történetében, melyet két 1990 után született játékos vívott egymással, és amelyben megszületett az elveszett Generáció első ATP 1000 sikere. Annyit még hozzátennék, hogy ennek a tényével legalább annyira foglalkozott a nemzetközi sajtó, mint Dimitrov első Masters sikerével.

 

Szóval a bolgár győzelme vegyes fogadtatásban részült, annak ellenére, hogy jól játszott a döntőben. A sikert némiképp beárnyékolta a foghíjas mezőny, mely egyébként az idei év sajátossága volt. Ennek kapcsán sokan megjegyezték, hogy annak ellenére, hogy Dimitrov karrierje első Masters címét szerezte meg, továbbra sem kell tőle nagy eredményeket várni. Az üzenet amúgy a sorstársainak is szólt, akik az elmúlt években, nem hogy a nagy négyes árnyékából nem tudtak kilépni, de még meg sem tudták őket közelíteni. Sőt, még akkor sem tudtak helyzetbe kerülni, amikor pillanatnyi megingás volt a dominanciájukban.

A világbajnokságon azonban más volt a helyzet, ugyanis ott az év legjobb nyolc játékosa harcolt egymással, még ha többen első bálozók is voltak, azért erős volt a mezőny. Dimitrov meglepően jól és kiegyensúlyozottan teniszezett az egész torna során, aminek a világbajnok cím elhódítása lett a gyümölcse. Ha valamire, akkor erre a sikerre és az egész heti teljesítményre építhet 2018 kapcsán, mert szerintem Londonban elhallgatatta a kritikusait, akik azért joggal bírálták az elmúlt évek során.

 

Hogyan tovább?

 

Az áttöréshez sokat kell még tennie, ugyanis szezon szinten jóval kiegyensúlyozottabban kell játszania, ami mellett a sorozatos első körös vereségek sem férnek bele, ami például idén tavasszal is előfordult. A bolgár zsinórban három tornáról távozott első körös vereség miatt, amiből kettő ráadásul (Miami és Monte-Carlo) Masters verseny volt. Az is nagyon fontos, hogy az alacsonyabban rangsorolt játékosok felett rendre győzelmet arasson, mert csak így tud tovább jutni a korai fordulókon, amik után jönnek a jóval nehezebb ellenfelek, ahol már az elődöntőbe és a döntőbe jutás a cél, na meg persze a végső győzelem.

Dimitrov idén Miamiban a világranglista 158. Guido Pella-tól, Marrakeshben a 385. Tommy Robredo-tól, Monte-Carloban pedig az 58. Jan-Lennard Struff-tól kapott ki, ami egy top 10-es játékostól nem elfogadható. Mindezek mellett elengedhetetlen a mentális felkészültség, ami mindehhez az alapot adja. A nagy tornákat tekintve az idei kilenc Mastersből három versenyen az első körben búcsúzott, a többin pedig – Cincinnati kivételével – két mérkőzésnél többet nem nyert. A Major versenyeken az elmúlt 16 tornából, csupán három alkalommal tudott eljutni a negyeddöntőig, ami nagyon rossz arány. Az biztos, ha Dimitrov 2018-ban feljebb akar lépni, akkor van hova fejlődnie. A nagy kérdés, melynél fontosabb most szerintem nincs az ő karrierjét illetően, az az, hogy 2017 egy fellángolás éve volt, melynek során kihozta magából a maximumot vagy az áttörésé, mely innentől kezdve elindítja őt felfelé, amiből akár Major győzelem is lehet.

A bejegyzés trackback címe:

https://teniszhirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr3313408961

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.