A most vagy soha finálé

2018. január 28. - Gyarmati Márió

Roger Federer és Marin Cilic a wimbledoni döntő után az Australian Open fináléjában is megmérkőzik egymással.  A tét mindkét játékos számára óriási, ugyanis a svájci a 20. GS címére hajt, míg a horvát három és fél év után duplázna. A finálé előtt megpróbáltam felmérni az erőviszonyokat, és a lehetőségeket mindkét fél szemszögéből.

 

Magyar idő szerint vasárnap délelőtt 10:00-kor fog kezdődni a 106. Australian Open döntője, melyet a tizenkilencszeres Major bajnok Roger Federer és a 2014-es US Open győztes Marin Cilic fog egymással megvívni. A két teniszezőnek ez lesz a kilencedik találkozója, de annak ellenére, hogy Federer 8-1-re vezet, lehet félni valója. A svájci 30. GS fináléjában történelmi jelentőségű 20. győzelmére készül. Ha nyer, akkor a tenisz történelem során ő lesz az első férfi játékos, aki 20 egyéni bajnoki címet fog birtokolni.

A férfi és a női mezőnyt tekintve Federer egy újabb győzelem esetén harmadikként csatlakozhat Steffi Graf és Serena Williams után a húszasok klubjához. A svájci 36 évesen és 173 naposan fog a melbournei döntőben pályára lépni, amivel 46 év után a legidősebb finalista lesz. 1972-ben Ken Rosewall 37 évesen és 62 naposan játszotta utolsó hazai döntőjét, amit ráadásul meg is nyert.

A svájci mellett Marin Cilic is nagy tettre készül, ugyanis ő lehet az első horvát nemzetiségű férfi játékos, aki két GS címet is magáénak tudhat, ráadásul két különböző helyszínről. Cilic már a fináléba jutással is évtizedes történelmet írt, ugyanis a nagy négyes regnálása óta (2008-) Jo-Wilfried Tsonga (2008) és Stan Wawrinka (2014) után ő lett a harmadik olyan játékos, aki fináléba tudott kerülni az év első Major tornáján.

 

Ha Cilic megnyeri a döntőt, akkor Juan Martin del Potro 2009-es US Open-en aratott bravúrja után az első olyan játékos lesz, aki legyőzi Nadalt és Federert egy GS-en, ráadásul úgy, hogy azon ranglista első és másodikként indultak. A világranglista első két helyét illetően Wawrinka 2014-es sikere után az első játékos lehet, aki legyőzi Ausztráliában egy torna leforgása alatt a világelsőt és a második helyezettet is.

A horvát győzelme egyébként is nagy bravúr lenne, ugyanis a svájcit eddig csak három játékos tudta legyőzni GS döntőben. Federer az eddigi 10 elveszített fináléja során hatszor Nadal-tól (Roland Garros: 4, Australian Open: 1, Wimbledon: 1) , háromszor Djokovic-tól ( Wimbledon: 2, US Open: 1) és egyszer del Potro-tól (US Open) kapott ki. Így ha Cilic megnyerné a tornát, akkor egy nagyon illusztris társaságba kerülne be.

Második GS döntőjük jóvoltából a Federer – Cilic páros lett az Open-érában a 20. olyan duó, akik két helyszínen is finálét vívnak egymással. A négy GS mindegyikén az Open-érában csak két páros, a Djokovic – Nadal és a Murray – Djokovic duó játszott. Utoljára 2012-ben fordult elő, hogy ugyanaz a páros játssza az Australian Open döntőjét, akik előző évben a wimbledoni finálét is. Akkor Djokovic és Nadal vívta mind a két döntőt, mely egyaránt a szerb győzelmét hozta.

 

Út a döntőbe – Roger Federer

 

2007 után ismét szettveszteség nélkül jutott be az Australian Open döntőjébe Roger Federer, akinek összességében nézve ez már a hatodik ilyen tornája. A svájcinak a melbournei viadal (2007, 2018) mellett korábban már Wimbledonban (2006, 2008, 2017) és New Yorkban (2015) is sikerült ez a bravúr. Az eddigi öt alkalomból, amikor szettveszteség nélkül jutott be a fináléba, háromszor meg is nyerte a tornát (Australian Open: 2007, Wimbledon 2006, 2017), azon belül pedig kétszer a döntőben sem veszített szettet (2007 AO és 2017 Wimbledon).

A svájcinak talán még sosem volt ilyen könnyű dolga fináléba jutni, ami fizikai szempontból jól jöhet neki egy kiélezett csata során. Federer az eddigi hat mérkőzése alatt négyszer tudta lezárni a találkozót két órán belül, ráadásul a legtovább tartó összecsapása sem haladta meg a két és negyed órát. Összesen 10 órát és 50 percet töltött a pályán, ami az ő sportolói életkorát tekintve igencsak előnyös.

Igazság szerint már a sorsolás is kedvezően alakult számára, ugyanis hiába került egy ágra Zverev-vel, Thiem-mel, Djokovic-csal és Wawrinka-val, négyük közül maximum csak egy valakivel játszhatott volna, ugyanis a közös ág ellenére külön negyedben voltak. Mivel Djokovic és Wawrinka is hosszú kihagyás után tért vissza, ezért az előzetes jóslások szerint inkább Zverev és Thiem okozhatott volna neki gondot. Helyettünk azonban Chung-gal teniszezett, aki viszont sérülés miatt 62 percnyi játék után feladta a találkozót.

 

Út a döntőbe – Marin Cilic

 

Cilic-nek a svájcihoz képest jóval nehezebb dolga volt a döntő felé vezető úton, de hát ezt jórészt magának köszönheti.  A horvátnak mindössze a Sousa elleni mérkőzése zárult le két órán belül, az összes többi jóval tovább tartott. Viszonyításképpen annyit; hogy Federer-nek még a leghosszabb mérkőzése (2 óra, 14 perc) sem tartott addig, mint Cilic-nek a második legrövidebb rangadója (2 óra 18 perc). A horvát eddig 17 órát és 3 percet töltött a pályán, amivel messze túlszárnyalja a svájcit. A 2014-es US Open bajnok számára az előzetes várakozások alapján és a sorsolás szerint körülbelül a Nadal-lal szembeni negyeddöntőig tartott volna a torna. Szerintem azt azért elöljáróban fontos leszögezni, hogy Cilic továbbjutása nem csak Nadal sérülésének köszönhető, hanem vastagon benne van az ellene mutatott játék is, ami miatt öt szettes összecsapásra került sor.

Ha összehasonlítjuk a két játékos versenyzői kvalitásait, eredményeit, és egymás elleni mérlegét akkor nem vitás, hogy a világelső számított a mérkőzés favoritjának, aki ellen Cilic jobb esetben egy szettet talán el tudott volna venni. Ehhez képest a horvát viszont olyan szinten játszott, ami Nadal-lal szemben tőle nem volt várható. Cilic ugyanis végig küzdött a mérkőzés során, akár mi is volt az állás. Mikor szett és break hátrányba került, akkor sem adta fel, hanem a végletekig kitartott, agresszív volt és támadott. Ha ez a hozzáállás nincs, akkor valószínűleg Rafa ment volna legalább még egy kört. A horvátnak a spanyol elleni rangadója tartott egyébként a legtovább, de egy fordulóval korábban, Carreno-Busta-val is nagyon megszenvedett. Az elődöntőben Edmund-ot viszont már három szettben búcsúztatta, de ehhez egyrészt a brit hibáira, másrészt pedig egy nagyon koncentrált játékra volt szükség.

 

Az egymás elleni mérleg és a párharc elemzése

 

Abban az esetben, ha csak egy gyors pillantást vetünk az egymás elleni mérlegükre (8-1), akkor értelemszerűen azt a következtetést fogjuk belőle levonni, hogy Federer az egyértelmű favorit. Azonban ez nem egészen így van, annak ellent mondva, hogy az eredmények a svájcit igazolják. Ahhoz, hogy a rivalizálásuk jelenlegi állapotáról árnyaltabb képet kapjunk, az utolsó három GS mérkőzésüket kell megvizsgálnunk. Federer és Cilic párharcát két szakaszra lehet osztani. Az első a 2008 és a 2012 közötti mérkőzéseket foglalja magába, míg a második szakasz a 2014-es US Open óta tart. A svájci egyetlen vereségét a 2014-es US Open elődöntőjében szenvedte el, ami akkor nagy meglepetésnek számított, pláne úgy, hogy Cilic azelőtt még sosem tudta legyőzni őt, ráadásul szettet is csak elvétve nyert addig. Ez a siker több aspektusból is fontos lehetett a horvát számára, ugyanis nem csak, hogy legyőzte végre valahára Federert, hanem egyből GS tornán sikerült neki, ami önmagában véve is ritkaság számba ment, ráadásul a rangadón szettet sem veszített.

Az igaz, hogy a következő három mérkőzés során nem tudta megismételni ezt a bravúrt, de ennek ellenére a találkozóik játék képe megváltozott. New York után Cilic már nem csak egy teniszező volt Federer számára a sok közül, hanem egy olyan játékos, aki egy GS elődöntőjében „súlyos” vereséget mért rá. A svájci nyílván nem ijedt meg a horváttól, de tudta, hogy a viszonyuk akkor az Arthur Ashe Stadionban megváltozott. Cilic a világ legnagyobb tenisz centrumában tapasztalta meg, hogy milyen legyőzni egy nagy klasszist, és tudta, hogy ha egyszer sikerült, akkor legközelebb is összejöhet. És ez nagyon más. Nagyon más, ugyanis óriási különbség van egy olyan játékos között, aki hitetlenül megy fel a pályára, és érzi az ellenfél és a közte lévő különbséget, és egy olyan között, aki egy ligába sorolja magát az adott riválissal, mert egyenlő félként tekint magára. Cilic-nél akkor átszakadhatott egy gát, ami onnantól kezdve nagyobb önbizalmat adhatott neki, amiből megpróbált az utána lévő mérkőzéseken is meríteni, mindezt több-kevesebb sikerrel.

 

New York után a következő mérkőzésre közel két évet kellett várni, ugyanis legközelebb a 2016-os wimbledoni bajnokság negyeddöntőjében találkoztak, ahol a horváté lett az első két szett. Federer, aki abban az évben a sérülése miatt csak hét tornán indult, nagyon nehezen tudta megfordítani a találkozót, ráadásul a negyedik szett rövidítésben dőlt el, ami nem csak a svájci nagyszerű teniszének, hanem a horvát kitartó játékának az eredménye is volt. Ezért azt az ötszettes csatát hiba lenne csak a svájci sérülésére írni, ugyanis Cilic tőle szokatlan módon, kifejezetten jól játszott, így azután az összecsapás után Federer már egyáltalán nem tekinthetett úgy a horvátra, mint korábban.

GS-en legutóbb tavaly, a wimbledoni döntőben találkoztak, ahol az első négy game után bennem a Roddick elleni 2009-es finálé emlékei villantak fel, ugyanis Cilic nagyon magabiztosan és agresszívan kezdett, amire én személy szerint nem számítottam. Meglepett a horvát hozzáállása, ezért talán joggal hihettem azt, hogy itt egy több órás gigászi csata van kibontakozóban. Federer aztán az ötödik game-ben breakelt, amit végig vitt a szetten, de Cilic-et ez nem zavarta, ugyanis ennek ellenére továbbra is nagyon jól játszott, egészen az összeomlásáig, ami szett és break hátránynál történt. A horvát az egyik térfélcserénél nagyon magába roskadt, zokogott, a törölközőjét a fejére húzta, ráadásul megjelent mellette az orvos és fizióterapeuta is, viszont ápolást nem kapott, csak a szett végén, a lábán lévő vízhólyagok miatt. Onnantól viszont az erős kezdés után a teljesítménye visszaesett. Én akkor – és azóta sem – gondoltam azt, hogy ez kizárólag a vízhólyag miatt lett volna. Talán ezt a teóriát erősíti az a tény, hogy Cilic csak a szett végén kért ápolást, miközben kérhetett volna már korábban is. Nyilván ez is problémát jelentett számára, de talán volt ott más is, ami még jobban zavarta, csak az a vízhólyaggal ellentétben nem volt látható. Elképzelhető ugyanis, hogy az azt megelőző két találkozójukból kiindulva túlságosan is nagy célt tűzött ki maga elé, amitől aztán akár csak egy pillanatnyi megingást követően, de összeomlott.

Ezzel mindössze oda akartam kilyukadni, hogy a finálé kimenetelét valószínűleg nagyban fogja befolyásolni a hozzáállása, aminek függvényében számtalan kimenetele lehet az összecsapásnak. Elképzelhető, hogy úgy fog teniszezni Federer ellen, mint négy évvel ezelőtt New Yorkban tette, de az is, hogy úgy, mint tavaly az All England Clubban, ahol hamar kidurrant a lufi. Cilic-nek afelől nem lehet semmi kétsége, hogy Federer készen áll-e, mert az szinte biztos. A svájci nem fogja magát könnyen adni 37 évesen egy GS döntőben, ahol ráadásul a 20. címére hajt, mert ki tudja, hogy lesz-e még rá ezt követően esélye. Wimbledon még messze van, ellenben a mostani döntő már csak néhány órára. Talán éppen ezért az idei Australian Open végjátéka a „most vagy soha” jegyében fog lezajlani.

 

Esélylatolgatás

 

Az kétségtelen, hogy a két finalista közül Federer az esélyesebb, de az elmúlt mérkőzéseik alapján Cilic-nek is lesz bőven keresnivalója a pályán, ami azért mindjárt más megvilágításba helyezi a döntőt. Akármennyire is szoros lesz a finálé, végső soron a svájcinak van veszíteni valója. Federer-en valószínűleg nem fog múlni semmi, ugyanis óriási akaratereje és tapasztalata van. Inkább Cilic formáján múlhat a döntő, ugyanis ha megint összeomlik, mint Wimbledonban, akkor biztos, hogy sima három szettes lesz a találkozó, de ha az egész mérkőzés során úgy fog küzdeni, mint a wimbledoni döntő első szettjében, akkor Federer felkötheti a nadrágját, ugyanis akkor bármi történhet.

Az első szett, mint mindig, most is kulcsfontosságú lesz. Szerintem két szettes hátrány esetén csak Federer-nek lehet esélye a győzelemre, Cilic nem hiszem, hogy fordítani tudna, bár mint oly sok minden, ez is benne van a pakliban. Ha mindketten egyaránt jó formában lesznek, akkor valószínűleg egy-egy break fog dönteni a szettek kimeneteléről. Mivel mindketten nagy adogatók ezért kulcsfontosságú lesz a szerva, ugyanis ha valamelyikőjük nem tudja stabilan hozni a saját adogatójátékait, akkor a másik azonnal le fog csapni rá.

 

Mivel a horvát gyorsan szervál, és nagy tenyeresei vannak, ezért Federer-nek el kell kerülnie a Berdych ellen mutatott rozsdás kezdést, mert Cilic akkor valószínűleg vérszemet kap, és úgy még nehezebb lesz megállítani. Cilic az Edmund elleni mérkőzésen nagyon magabiztosan és koncentráltan játszott, már - már a 2014-es US Open-en mutatott formájára emlékeztetett, viszont kulcskérdés lesz, hogy ebből mit tud Federer ellen mutatni.

Annak ellenére, hogy a nyolc évvel fiatalabb horvát egy nappal többet pihenhetett a finálé előtt, fizikálisan Federer van előnyben, ugyanis az elmúlt két hét során hat órával töltött kevesebbet a pályán, ráadásul az elődöntőben csak egy órát teniszezett. Mindkettejükön nagy nyomás lesz, mert nagy tettre készülnek. Federer a 20. GS győzelmére hajt, ami után a világelsőség is karnyújtásnyira kerülne, ugyanis csak 155 pontos hátránya lenne Nadal-hoz képest, míg Cilic a második Major címét szeretné behúzni,három és fél év után, úgy hogy most sokkal többen várnak tőle győzelmet, mint tavaly Wimbledonban, ráadásul van mit kiküszöbölnie neki, ugyanis a legutóbbi fináléban látványosan összeomlott.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://teniszhirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr10013609237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.