A 2018-as szezon összefoglalója a top 10 szemszögéből

2018. november 26. - Gyarmati Márió

Az idei év Federer, Nadal és Djokovic sikereit hozta, de igazán csak a spanyol és a szerb tudott dominálni. A generációváltás két vezéregyénisége közül Zverev lépett nagyot előre, de Thiem sem veszett el. Az év vége alkalmából a szezon összefoglalója következik, melyben górcső alá vettem a top 10-ben záró játékosok idei teljesítményét.

 

Az év eleji keménypályás szezon Federer uralmát hozta, aki Ausztráliában a férfi tenisz első 20-szoros GS bajnoka lett, amit követően a világelsőséget is megszerezte, mindeközben pedig zsinórban 17 találkozót húzott be, így nagyszerű évkezdetet produkált. Ezt követően az európai salakszezonban a sérülésből visszatérő Nadal vette át a stafétabotot, aki sokadjára is megmutatta, hogy a borítás még mindig az ő fennhatósága alá tartozik. 11. alkalommal is elhódította a Muskétások Kupáját, egyre nagyobb örökséget teremtve a salakos teniszben. Mindeközben Djokovic a visszatérésen dolgozott, melynek első komolyabb jelei talán először Rómában mutatkoztak meg. A mozaik igazán füvön állt össze, amit követően viszont nem volt megállás. Két GS-t és két Masterst húzott be, Ohioban teljesítette a Karrier Golden Masterst, New York-ban pedig beérte Sampras-t. Az eredményes visszatérést pedig az év végi világelsőséggel koronázta meg.

Zverev idén minden korábbinál kiegyensúlyozottabb volt, aminek köszönhetően szép eredményeket ért el. Azzal, hogy hétről hétre versenyképes állapotban tudta magát tartani, szintet lépett, ami jövőbeli sikereinek az egyik alapköve lehet. Habár idén csak egy Masters trófeát szerzett, a széria versenyein rendre ott volt a legjobb nyolc között, ami bizonyos szempontból fontosabbnak tűnik, mint a serlegek száma. A Garros-on lejátszotta élete első negyeddöntőjét, melyet három ötszettes csata előzött meg, melynek során először tudott legyőzni top 50-es riválist, ráadásul egyből kettőt. Év végén elhódította a VB címet és ismét a negyedik helyen zárt. A némethez képest Thiem nem mutatott ilyen látványos fejlődést, de ennek ellenére a Chatrier-n először tapasztalhatta meg, milyen finalistának lenni, mindemellett a New York-i negyeddöntőjével első Garros-on kívüli jelentősebb sikerét érte el. Az elmúlt két évvel ellentétben az európai salakpályás tornákat szerényebb eredményekkel zárta, illetve Madridban második fináléját is két szettben bukta el, ami részéről negatívum, ugyanis ennél talán jóval többet lehetett tőle várni.

 

A top 10 GS eredményei

Az idei GS-eket Federer, Nadal és Djokovic nyerte, amire eddig csak 2008-ban volt példa. Tíz évvel ezelőtt Ausztráliában a szerb győzött, amivel sikerült belépnie a Major bajnokok csoportjába. Ezt követően a spanyol behúzta zsinórban negyedszer a Garros-t és először Wimbledon-t, amivel Laver és Borg után a harmadik olyan játékos lett, aki meg tudta csinálni a Channel Slam-et. Az év utolsó GS-ét pedig a svájci nyerte, aki az Open-érában az első olyan teniszező lett, aki ötös győzelmi szériát tudott felállítani Flushing Meadows-ban. Az idei volt egyébként a harmadik olyan év (2008, 2012, 2018), amikor mindhárman nyertek GS-t.

Djokovic harmadszor (2011, 2015, 2018) csinálta meg a Wimbledon – US Open duplát. A rekordot még Federer tartja, akinek ez négyszer sikerült, ráadásul zsinórban (2004-2007), ami egyedülálló az Open-érában. Pályája csúcsán ez a spanyolnak is összejött (2010), aki ráadásul karrier GS-t is ünnepelt egyben. Hármójukon kívül ezt a bravúrt az elmúlt harminc évben csak Becker (1989) és Sampras (1993, 1995) tudta véghezvinni. Nole-nak ez volt a negyedik olyan szezonja (2011, 2015,2016, 2018), melynek során legalább két GS-t húzott be. Ebből hármat az utóbbi négy évben produkált, amihez hasonló dominancia legutóbb a 2000-es évek közepén, Federer uralkodása alatt volt.

2018009901.jpg

2018-ban heten jutottak fináléba, amire legutóbb 2005-ben volt példa. Annyi hasonlóság van még a 13 évvel ezelőtti szezon és az idei között, hogy akkor is három bajnokot avattak, akik közül az egyik szintén megcsinálta a Wimbledon – US Open duplát.  A finalisták közül egyedül Thiem volt első bálozó. A top játékosok közül Nadal volt az egyetlen, aki mindenhol negyeddöntős volt, ráadásul Wimbledonban 2011 után először tudott túljutni a negyedik fordulón. 2017-tel ellentétben a top 10-ben mindenki pozitív mérleggel zárt. Tavaly Sock volt az egyedüli, akinek negatív volt a mutatója (3-4). A legtöbb siker Djokovic és Nadal nevéhez fűződik, akik egyaránt 21 alkalommal hagyták el győztesen a pályát, míg a legkevesebb győzelem (10) Zverev-hez köthető. 2018-ban valamennyi finalista a top 10-ben végzett, ami egy évvel ezelőtt nem így volt, ugyanis a New York-i döntős Anderson akkor 14. volt.

Rafa-nak ez lett a hatodik olyan szezonja (2007-08, 2010-11, 2017-18), melynek során 20, vagy annál több meccset nyert. Del Potro 17 győzelmével beállította egyéni legjobbját, melyet még 2009-ben ért el, amikor US Open bajnok és Garros elődöntős volt. Thiem Párizsban bejutott első GS fináléjába, ami két elődöntő után nem volt nagy meglepetés, mindemellett a US Open-en negyeddöntős volt, ami az első Garros-on kívüli sikere. Zverev is szép emlékeket idézhet fel az idei Francia Nyílt Bajnokságról első negyeddöntője miatt, amiért ráadásul zsinórban három ötszettes csatát vívott, melyek önmagukban véve is emlékezetesek voltak. Isner is kitett magért, ugyanis Wimbledonban lejátszotta első elődöntőjét, amihez még otthon hozzá tett egy negyeddöntőt is, amiből a tavalyi évvel bezárólag csak egy volt (2011 US Open).

 

A top 10 Masters eredményei

A szezon során hat játékos nyert (Del Potro, Isner, Nadal, Zverev, Djokovic, Khachanov), amire legutóbb 2010-ben volt példa. Akárcsak tavaly, idén is három új bajnokot (Del Potro, Isner, Khachanov) avattunk. Legutóbb két egymást követő évben három vagy annál több új győztes a 2002-2003-as idény során született. Új finalistáink is voltak Tsitsipas, Coric és Khachanov személyében, utóbbi ráadásul meg is nyerte a tornát, amivel Davydenko 2009-es Shanghai-i sikere óta az első orosz bajnok lett. A GS-ek mellett a Masters finálék sem bővelkedtek a nagy találkozókban, melyekből csak egy valósult meg Djokovic és Federer révén Cincinnatiben. A nagy négyes tíz éves fennállása óta eddig kettőnél kevesebb döntőt egy évben sem vívtak.

A nyáron feltámadó szerb Cincinnatiben tenisztörténelmet írt, ugyanis ő lett az első olyan játékos a széria 1990-es fennállása óta, aki meg tudta nyerni az összes Masterst. A teljességhez Federer-nek kettő (Monte-Carlo és Róma), Nadal-nak három (Miami, Shanghai, Párizs) serleg hiányzik.

2018009902.jpg

A legtöbb egyéni győzelem Djokovic és Zverev nevéhez fűződik, akik egyaránt 24 sikert arattak, viszont a legjobb arány (94%) Nadal-hoz köthető, aki 18 mérkőzéséből csupán egyet veszített el. A német ezzel megjavította a tavaly felállított (21) legjobbját, a szerb viszont messze van tőle (39:2015), de így is nagy bravúrt hajtott végre, ugyanis az első négy verseny során csupán három sikert hozott össze.

A legkevesebb mérkőzést a floridai bajnok Isner és a még mindig nyeretlen Thiem szerezte. Az osztrák a tavalyi évhez hasonlóan idén is Madridban volt finalista, ahol újfent kétszettes vereséget szenvedett, csak most Zverev-től, aki már három címnél jár, amivel jelenleg a nagy négyes által uralt éra legsikeresebb játékosa, mindemellett pedig az ötödik olyan aktív teniszező, aki legalább három trófeával rendelkezik.

 

A top 10 2018-as eredményei

Az ötvenes győzelmi határt csak hárman (Djokovic, Zverev, Thiem) tudták átlépni, viszont a legjobb mutatója Nadal-nak van, aki találkozóinak 92%-át nyerte meg. A spanyol igazán április és augusztus között volt versenyképes, de akkor szinte mindent vitt. A Monte-Carlo Masters és a US Open között nyolc tornán indult, melynek során megnyerte a Garros-t, ami mellé begyűjtött még három Masterst és egy 500-as trófeát is, mindemellett Wimbledonban és a US Open-en elődöntős volt. Mindhárom borításon nagyon jól játszott, ami évek óta nem fordult elő. Az All England Club-ban 2011-et követően először tudott túljutni a negyedik fordulón, Torontóban pedig öt év után nyert ismét keménypályán Masterst, így a sérülései ellenére, szerintem kiváló szezont teljesített. Ő egyébként az egyedüli a top teniszezők közül, aki mind a négy GS-en ott volt a legjobb nyolc között, ami most sikerült összességében negyedszer (2008, 2010, 2011, 2018).

Djokovic a füves pályás szakasznak a ranglista 22. helyén, 14-8-as mérleggel vágott neki. Queen’s-ben még elveszítette a Cilic elleni döntőt, viszont utána nagy menetelésbe kezdett melynek során két GS-t és két Masterst húzott be. Cincinnatiben elsőként csinálta meg a Karrier Golden Masterst, a US Open-en pedig harmadikként érte be Sampras-t a GS címek tekintetében, majd a világelsőséget elhódítva, az élen zárta a szezont, mellyel a ranglista 1973-as bevezetése óta az első olyan év végi világelső lett, aki szezon közben nem volt benne a top 20-ban.

2018009903.jpg

Federer igazán az év eleji keménypályás időszakot uralta, melynek során megszerezte karrierje 20. GS címét, majd ezt követően a világelsőséget is, amivel minden idők legidősebb ranglista vezetője lett. Zsinórban 17 találkozót nyert meg, a sorozat az Indian Wells-i fináléban szakadt meg. A svájci 36 évesen egyik legjobb idénykezdetét produkálta, mely után viszont elfogyott a lendülete. Stuttgartban még - pályafutása során először – nyerni tudott, de Halle-ban pocsékul játszott, Wimbledonban pedig mérkőzéslabdáról kapott ki a legjobb nyolc között, így elmaradt a címvédés. Cincinnatiben Djokovic csúnyán elverte, a US Open-en pedig korán kiesett. Az őszön csak Bázelben tudott diadalmaskodni, az év utolsó két 1000-es versenyén az elődöntőben búcsúzott, a hetedik vb címről pedig ismét lemaradt.

A legtöbb versenyen a hagyományoknak megfelelően Thiem indult, aki ennek ellenére tavalyi kijelentését megfogadva kevesebb tornán állt rajthoz, igaz nem sokkal, csak néggyel. Az elmúlt 11 hónapban Djokovic gyűjtötte a legtöbb top 10-es skalpot, aki így összességében már 196-nál jár. Ha így folytatja, akkor hamar megelőzheti a 216-nál tartó Federer-t, aki csak négy sikert tudhat magáénak, így ebből a szempontból is szerény évet zárt. Ez volt a svájci klasszis karrierjében zsinórban a 20. olyan esztendő melynek során legalább egy top 10-es ellenfelet legyőzött.

A bejegyzés trackback címe:

https://teniszhirugynokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr914394156

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.